2015. április 27., hétfő

Jedem das Seine

Nézem a nagy felháborodást keltő háborús bűnös, az egykori SS katona perét, a vele kapcsolatos híradásokat. Olvasom felelősségének elbagatellizálására törekvő nyilatkozatait, a bűn relativizálására való törekvést, de nem hiszek neki. 
Rámpán állt, segített a szelektálásban, de semmilyen más gaztettben nem vett részt. Talán még szimpatikus is lehetne a frontszolgálatra történő önkéntes áthelyeztetése, ha nem rukkolt volna ezzel a nyilvánvalóan nevetséges indokkal.
                                     Oskar Gröning forrás: (atv.hu)

Nem voltam koncentrációs táborban még őr és nagyon bízom benne, hogy soha nem is leszek, de voltam katona és tudom, hogy a katona nem csak őrszolgálatot lát el, magyarán az ember nem egyfunkciós.
Kiváltképp nem az SS-ben, ahová nem sorozták az embert, hanem jelentkezés alapján válogatták.
Ha neki minden nap a rámpán kellett segédkeznie, akkor is látnia kellett mi zajlik Auschwitzban és ezek alól nincs felmentés. De elhiszi valaki, hogy egy eleve létszámhiányos KZ-ben, egy SS másra nem volt bevethető és legalábbis ideiglenes jelleggel nem kapott más feladatot? Az egyik SS csak a gázkamrákat üzemeltette, a másik, csak a Sonderkommando-t likvidálta? Ugyan, ez képtelenség.

                                          forrás:(atv.hu)

Ugyanannyira képtelenség, mint az a gyakorlat, amit az egyre impotensebbnek tűnő igazságszolgáltatás folytat, mintegy kompenzálásaként a ma bűneinek elkövetőivel szembeni tehetetlenség miatt.
 
Lehet, hogy tévedek, de az az érzésem, hogy a lakosság idegeit a most zajló, a most elkövetett  - súlyos - bűncselekmények és a felderítésük során bekövetkező, uram bocsá' tendenciává alacsonyodó ultrahatékonytalanság borzolja. Visszás a múlt bűneiben úgy turkálni, hogy már nincs kit megbüntetni. 

Természetesen a történelmi és erkölcsi elégtétel elengedhetetlen és nagyon fontos is, de egyre inkább az az érzésem kezd támadni, hogy a hatóságok mindezzel kapcsolatos tevékenységüket nem önmagáért (a háborús bűntette felderítéséért), hanem valami helyett végzik oly bőszen és oly eredménytelenül.

Nem szeretném felsorolni azoknak a gazembereknek a nevét, akikkel szemben az elmúlt időben háborús és emberiség elleni bűncselekmények miatt indult eljárás, de azok olyan mértékben voltak már leépülve, hogy gyakorlatilag a vádat sem értették, ráadásul a többségük elhunyt az elsőfokú ítélet megszületése előtt.

Szeretném felsorolni viszont, de nem tudom azokat a szabadlábon lévő bűnözőket, akikkel szemben  vagy nem indult büntetőeljárás, vagy indult de ilyen-olyan, himi-humi okokból sikerült kibújniuk, -  ha időlegesen is – az igazságszolgáltatás karmai közül. Róluk szeretnék dokumentumfilmeket látni, stúdióbeszélgetéseket hallgatni, mert az ő kézre kerítésük és példás büntetésük a társadalmat szolgálja és egyfajta történelmi elégtételül szolgál, a sajnos azóta szintén elhunytak részére – legfeljebb a családjuknak, akik viszont nem szenvedték el a világháborús borzalmakat.

Mindenkinek a magáét és mindent a maga idejében, ez lenne az elvárható minimum és talán a maximum is.

1 megjegyzés:

  1. Ha tényleg bűnös akkor miért nem bűntették meg akkor miért évtizedekkel később kezdenek el foglalkozni az üggyel amikor tényleg vannak olyan emberek akik nem rég követtek el egy bűncselekményt mégis szabadlábon van........

    VálaszTörlés