2015. május 22., péntek

Miről is beszélünk? Második rész.

Folytatom a közelmúltban elkövetett, emberéletet követelő szörnyű bűncselekmények (nem okvetlenül elrettentésül, mint inkább elgondolkodtatásul) lajstromba vételét  célzó sorozatomat Célom, hogy a halálbüntetés visszaállítása melletti, vagy elleni érvelést elősegítsem és bizonyos mértékig saját magam is állást foglaljak.  


5. A „Hummeres gázoló”
Magán hajtotta végre az ítéletet, amely jelen felfogás szerint a rendőrgyilkosság miatt járt volna neki.

 forrás:MTI
Utóbbi két esetben sem érezte szükségét senki, hogy napirendre vegyék a halálbüntetés kérdését.

6. Az ároktői banda.  

Szörnyű tetteikkel éveken át tartottak rettegésben számos idős embert, akik közül többeket meg is gyilkoltak. 
 forrás:blikk.hu
Az az esetnek nem ez adott pikáns ízt, hanem a banda tagjainak szabadlábra helyezése, mivel a két év alatt kialakítani elmulasztott orvosszakértői vélemény (genetikai) hiányában, az akkori törvények alapján fogva tartásukat tovább fenntartani nem lehetett, így a nyilvánvaló gyilkosokat újra az emberek közé engedték, majd ismét bezárták (miután sikerült őket elfogni) és egy törvénymódosítási bravúrral elérték azt, hogy ma gyakorlatilag bármeddig tarthatóak (nem csak ők, hanem bárki(!!!)) - jogerős ítélet nélkül - előzetes letartóztatásban. 
Szép eredmény. Edmond Dantesnek is leesett volna az álla és elállt volna a szava, na de a miniszterelnöknek?

7.  A romagyilkosságok
Már legutóbbi példám is rámutatott, hogy kihívóan közösségellenes, súlyos bűncselekményeket nem csak egy mozdulattal, hanem folytatólagosan, hosszú időn keresztül is el lehet követni, de felelősségre vonásra minden esetben megkésve kerül sor, de sajnos ez a bűnözés természetéből fakad, hiszen az egy olyan "társasjáték", ahol a bűnöző lépi – az ördög tudja miért - az elsőt és a bűnüldözők csak ezt követik. Ilyetén módon a büntetés sokszor, ha éppen okafogyottá nem is válik, de nem éri el a kellő hatást. Ebben nincs különbség a büntetési nemek között. 
 forrás:hetek.hu
Hosszas bevezetőm után hoznám fel a romagyilkosságok ügyét, ezzel megtörve a kormányciklusokhoz köthető bűncselekményi kronológiát, hiszen az eddigi példaként szereplő gyilkosságok az utolsó öt évre (Cosma ügye csak majdnem) tehetők, a romagyilkosságok szálai viszont a múltba vesznek. Tárgyalásra, ítélethirdetésre manapság került sor, de ennek ellenére nem lehetett hallani a halálbüntetésről, mint megoldásról. Pontosabban  - olybá tűnik - ezek a bűncselekmények nem voltak alkalmasak arra, hogy ebben a tárgyban, széleskörű társadalmi vita generálódjon belőlük. Olyat meg végképp nem írok, hogy a lakosság (a bölcs, előrelátó, objektív és következetes) jelentős hányada szinte hősként ünnepelte e mételytől őt megszabadító predátorokat. Itt világlik ki a népítéletben lakozó veszély. A felfokozott indulatok elhomályosítják a látást, süketté teszik a füleket.
A látszat ellenére nagyon is el tudom képzelni, hogyan viszonyulnék és mit tennék a családomat elpusztítóval. Mindezek ellenére a bosszú nem lehet igazságszolgáltatási eszköz. 
A talio elv nem érvényesülhet, egészen egyszerű ok miatt és ez nem más, mint az emlékezet. 
 forrás:sikerkozosseg.hu
Ha az a célom, hogy ne kövessenek el bűnt, akkor ne a már elkövetett bűncselekmény miatt kiszabott büntetéssel, annak széleskörű propagálásával igyekezzünk tanítani, mert ez a tanítás nem éri el a célját. (Figyelem! Nem azt állítom, hogy nincs nevelő-visszatartó-bűnmegelőző hatása a büntetésekről szóló tájékoztatásnak, de azt igen, hogy csak abban az esetben, ha az a bűncselekmény elkövetése után relatíve rövid időn belül kihirdetett ítélethez kapcsolódik.)
A kedves olvasó hány esetre emlékszik, emlékezett a korábban felsoroltak közül? Hányat tudott volna felsorolni? A kiszabott büntetésekre is emlékezett? Nem? Az hogyan lehet?
Nem szeretnék senkiből csúfot űzni, csak bizonyítani, hogy mennyire nem hasít húsunkba a megkésett ítélet, mennyire nem akad el a szavunk a tíz évvel ezelőtti bűnesetek lajstromba vételekor. 
Igen ám, de itt öt éven belül végrehajtott rémtettekről írtam. Lám, öt év is sok. (Sőt négy is, hiszen ez látszik a parlamenti választások eredményén.) 
Miért gondolja bárki is, hogy egy írni-olvasni nem tudó, primitív 16-17-18 éves gyilkos/jelölt tud róla, kit, mikor, miért, mit raboltak ki és az elkövetőket milyen büntetéssel sújtották? (Pont ez a réteg, amely semmilyen racionális érvet nem tud felhozni tettei indokára. Az esetek többségében az áldozat felett, tetten érve döbben rá mit is csinált.)
Ha ezt nem tudja, hol az elrettentő-megelőző hatás? Ezek szerint csak passzióból tartunk börtönben embereket és ugyanezen okból kifolyólag végeznénk is ki őket. Nem? Dehogyisnem!

Igazolandó előbbi állításomat folytatom a sort, immár bizonyosan 2010 előtt elkövetett bűncselekmények hivatkozásával. Természetesen lesznek kapcsolódási pontok az elmúlt évek büntető politikájával.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése