Csökken?

Vezetés közben besiklik a látómezőmbe egy plakát, mely egy ötvenes házaspárral hirdeti, hogy csökken a személyi jövedelemadó. Hogy mennyivel, azt már nem írták oda, de ne legyünk szőrszálhasogatóak!
Ha nem fogtam volna a kormányt, bizony a térdemre csaptam volna örömömben, de így csak egy félrefújt füttyre tellett.

Mennyi mindent fogok én venni ebből a megtakarításból, édes jó Istenem! Bruttó, nettó, meg minek a mijéből csökkentett micsoda. Mit is érdekel ez engem, hiszen a lényeg a csökkenésen van. Olyan ez, mint a bűn ronda szexpartner, akitől ugyan elkap az ember ezt-azt, aki kicsit koszos, kicsit büdös, de legalább sikerült utolérni – nem mintha menekült volna – és a lyuk az lyuk. Az már nem játék galambom! Megvan és lehet húzni a strigulát.

Csökken az eszéjá, boldogság volt, van, és lesz, ha nem megyek le az útról.

Biztos a hideg tette, de a tulipiros jókedvemet, rozzant matematikai ismereteim elég hamar messzire kergették.

Csökken a jövedelemadó, ami a nevéből következően a jövedelemhez kötődik. Az egykulcsos adónak köszönhetőnek, már így is sikerült csaknem teljesen túlteljesítenünk ... ööö ... magunkat. 

E két kérdéssel szoktam vérgőzös honfitársaimnak elmagyarázni, miért nem vagyok mégsem elájulva attól a fránya kulcstól:
 

- A százezer forintot, vagy a egymillió forintot keresőt viseli meg jobban az elvont 16%? (Persze tudjuk, nem az Szja. a necces, hanem a járulékok és a - nem is annyira - stikában bevezetett több, mint harminc különadó.)
- Hány évig kell ezer tanárnak/ápolónak/villamosvezetőnek stb. dolgoznia, hogy az általuk befizetett adóból kipótolhassuk az egy milliárdosra eső, e szabály szerint befizetésre nem kerülő összeget?

A plakáton hirdetett „közjóból” csak az részesül, aki KERES – és esetleg talál is. Aki eddig is nélkülözött, aki eddig is a leszakadók, leszakadtak, a már nyilván sem tartottak – ne rontsák a statisztikát – közé tartoz(n)tak is 27%-os Áfa-t fizetnek és azok is, akiknek egy hétvégi bevásárlás után marad még a tarsolyukban legalább a következő hétvégire is elegendő zseton.

Enni – és ehhez vásárolni – pedig muszáj. Aki költ az Szja-val, járulékokkal és egyéb különadókkal már csökkentett pénzecskéjéből, azt megadóztatják. Még egyszer.

Nem sok az a 27%, ha tudjuk, hogy egy-két főtanácsadó reggeli ébredésétől függően, akár 40, vagy 50 % is lehetne. Vagy akár több.

Persze nem nálunk. Itt olyan nem fordulhatna elő. Ez egy családbarát kormány és a munkának becsülete van. Odafigyelnek a közérzetünkre.

Például most csökkentik a személyi jövedelemadót. Hogy mennyivel, az ezek után már tényleg nem érdekes.