Reggel hullafáradtként kelek, összekapom magamon a kis kabátkámat és futás dolgozni. Milyen feltételek mellett, milyen körülmények között és mennyiért, az más kérdés.
Nap végén futás lökdösődni egy sor hasonlóan fáradt és elgyötört emberekkel az utakon, boltokban, iskola előtt. Aztán uzsgyi haza, esetleg a postára, lakógyűlésre, szülői értekezletre, szülőkhöz, szervizbe – ha nap közben nem tudtunk kiszökni – és a bánat tudja, hogy még hány helyre, hogy a nap végén elolvashassuk a reggeli lapokat, megehessük az ugyancsak fáradt feleség által megfőzött vacsorát, mert normális ebédre nem jutott idő. Aztán elnehezülve küzdünk az álmossággal. Sport, teli hassal, kilőve. Máris nyolcat harangoznak, csak nem hallom a város zajától. Egy sor kínlódás, morgás, mit is nem csináltam meg, mit halasztottam másnapra, mit toltam el immár harmadszor a hónapban. Az egész életem kiköpött mása magas Déva várának, csak itt estére sem épül fel, aminek reggelre leomolnia illenék. Egy hétvége, ne adj isten, egy lakásfelújítás megszervezése, lebonyolítása hetekbe, hónapokba, évekbe is telhet. Hobbikertben derékig, mellig érő gaz, de szerencsés vagyok, mert van autóm, így legalább havonta szembesülök vele, mert ha vonattal vagy busszal kellene utaznom, akkor lehet, hogy egy félév, év is eltelne, persze akkor minek a hobbikert.
Nap végén futás lökdösődni egy sor hasonlóan fáradt és elgyötört emberekkel az utakon, boltokban, iskola előtt. Aztán uzsgyi haza, esetleg a postára, lakógyűlésre, szülői értekezletre, szülőkhöz, szervizbe – ha nap közben nem tudtunk kiszökni – és a bánat tudja, hogy még hány helyre, hogy a nap végén elolvashassuk a reggeli lapokat, megehessük az ugyancsak fáradt feleség által megfőzött vacsorát, mert normális ebédre nem jutott idő. Aztán elnehezülve küzdünk az álmossággal. Sport, teli hassal, kilőve. Máris nyolcat harangoznak, csak nem hallom a város zajától. Egy sor kínlódás, morgás, mit is nem csináltam meg, mit halasztottam másnapra, mit toltam el immár harmadszor a hónapban. Az egész életem kiköpött mása magas Déva várának, csak itt estére sem épül fel, aminek reggelre leomolnia illenék. Egy hétvége, ne adj isten, egy lakásfelújítás megszervezése, lebonyolítása hetekbe, hónapokba, évekbe is telhet. Hobbikertben derékig, mellig érő gaz, de szerencsés vagyok, mert van autóm, így legalább havonta szembesülök vele, mert ha vonattal vagy busszal kellene utaznom, akkor lehet, hogy egy félév, év is eltelne, persze akkor minek a hobbikert.
forrás:pixabay.com
Így élek hosszú évek óta és nem érzem, hogy sokat vállaltam volna. A sok ugyanis, mindabba a körbe tartozik, ami én vagyok, és nem az amit reggel nyolctól délután négyig mutatnom illik magamból.
Kocsmai bölcselkedés, hogy azért élünk-e, hogy dolgozzunk, vagy azért dolgozunk, hogy éljünk. Hasonlóan gondolkodott Harpagon is a Fösvényben, csak ő az étkezésre bontotta le a kérdést. De mindegy is a viszonyítási alap.
Ami fontos, hogyan érzi magát az ember a bőrében.
Egyet azért elárulok. Nem éppen építőjellegűek az egészséges időgazdálkodásra, a visszafogottabb tempóra látszólag ösztönzők, mivel pont ők hasítanak álmaink, vágyaink és a rögrealitás közé áthidalhatatlan szakadékot. Pedig ha nekifutnánk, talán...talán nem. Ám egyre kevésé akad kedve nekifutnia az embernek.
Az elviekben fennmaradt időkerettel pedig nem láttam volna jobban kufárkodót, mint azt, aki a vágyainak élt. És máris odáig jutottunk, ahol a part szakad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése